"EMBERMESÉK" / "HUMAN TALES"

 

Ennek az oldalnak a címét Lengyel Nagy Annától kölcsönöztem. Még a nyolcvanas évek elején találkoztunk a Damjanich utcában. Éppen átköltöztünk nagymamám lakásába, ahol István fából ácsolt egy galériát Matyi fiunknak, mert csak egy szoba-konyha részünk volt. Lengyel Nagy Anna akkoriban a Nők Lapjának dolgozott, és készített egy riportot velünk. Nagyon el voltunk ájulva magunktól, és méltatlannak éreztük, hogy egy sötét földszinti lakásban kell festenem. Azt szerettük volna, ha az írásában kitér a lakáshelyzetünkre. Persze ezt nem tehette meg, de ezt akkor még nem értettük, és dacosan arra kértük, hogy így ne is jelenjen meg a riport. A Nők Lapja a korszak legolvasottabb hetilapja volt. Óriási ingyen reklámról mondtunk le, ráadásul nem értékeltük Anna munkáját sem. Ezúton kérek tőle elnézést. Úgy tíz évvel később újra összefutottunk, már egy harmadik lakásban, de szintén a Damjanich utcában. Akkor már örömmel vállaltuk, hogy riportalanyok leszünk az „Embermesék” című rádióműsorában. 

Nem tartozom a látványt lefestő alkotók közé. Az alábbi festmények annyiban különböznek többi munkámtól, hogy élő emberek, megélt helyzetek, vagy éppen egy régi történet inspirált a kép megfestésére.

 

I borrowed the title of this page from Anna Lengyel Nagy. We met in the early eighties on Damjanich Street. We had just moved into my grandmother's apartment, where István had built a gallery out of wood for our son Matyi, because we only had one room and kitchen. Anna Lengyel Nagy was working for Nők Lap at the time and was doing a report with us. We were very disappointed in ourselves, and we felt unworthy that I had to paint in a dark ground-floor apartment. We would have liked her to mention our housing situation in her article. Of course, she couldn't do that, but we didn't understand that at the time, and we defiantly asked her not to publish the report like that. Nők Lap was the most widely read weekly newspaper of the era. We gave up on a huge amount of free advertising, and we didn't appreciate Anna's work either. I hereby apologize to her. About ten years later we met again, in a third apartment, but also on Damjanich Street. At that time we happily agreed to be featured on his radio show “Embermesék” („Human tales”).
I am not one of those artists who paint scenes. The paintings below differ from my other works in that they were inspired by living people, experienced situations, or even an old story.

 

CIGÁNY ZENÉSZ 1976 (szénrajz) /

GYPSY MUSICIAN 1976 (charcoal drawing)

István éppen fát faragott egy szövetkezetben, amikor a rajzomon látható cigányzenész bevitte sérült hegedűjét az utcai műhelyükbe. Férjem vállalta a javítást. Amikor a fizetségre került volna sor, akkor megkérdezte a zenészt, hogy ülne-e modellt nekem. Mivel vállalta, hogy eljön néhány órára hozzánk, így ez lett a javítás ára. Érdekes ember volt, amíg rajzoltam, mesélt magáról, családjáról. A fia szintén muzsikusnak tanult. Izzó tekintete tele volt szorongással, de a beszélgetésből kiderült, hogy tisztában van saját értékeivel. Tizenhét év múlva a rajz alapján festettem meg a "Kard és Pajzs" című képem.

István was carving wood in a cooperative when the gypsy musician in my drawing brought his damaged violin into their street workshop. My husband undertook to repair it. When it was time to pay, he asked the musician if he would sit as a model for me. Since he agreed to come to our house for a few hours, that was the price of the repair. He was an interesting person, while I was drawing, he told me about himself and his family. His son was also studying to be a musician. His glowing eyes were full of anxiety, but the conversation revealed that he was aware of his own values. Seventeen years later, I painted my painting "Sword and Shield" based on the drawing.

 

"KARD ÉS PAJZS" / "SWORD AND SHIELD" 1993

 

 

 

FERI BÁCSI 1976 (szénrajz) / UNCLE FERI (charcoal drawing)

Feri bácsi a család barátja volt. Fiatalemberként bejárt nagyapám asztalosműhelyébe. Idősebb volt apámnál, matematikára és németre tanította. Kisgyermek volt, amikor egy betegség miatt a lábai nem fejlődtek rendesen, így egés zen alacsony maradt, furcsán billegve járt, mintha guggolna közben. De hallatlanul jó fejű ember volt, kiváló nyelvérzékkel. Hat nyelvet ismert jól, angolt, németet, oroszt tanított, a testvéreivel jiddisül beszélt, franciával levelezői szintig jutott. Én már beteg voltam, amikor eljött hozzánk. Sorstársának tekintett, és ingyen kezdett angolra tanítani, pedig elég szegényesen éltek. Csodával határos módon úszták meg a deportálást, meg a Dunába lövetést. Legnagyobb sérelme az volt, hogy a gettóban a zsidók ellopták a botját. Igyekezett mindent a humoros oldaláról szemlélni.

Uncle Feri was a friend of the family. As a young man, he visited my grandfather's carpentry workshop. He was older than my father, and taught him mathematics and German. He was a small child when, due to an illness, his legs did not develop properly, so he remained quite short, and he walked with a strange swaying gait, as if he were squatting. But he was an incredibly smart man, with an excellent sense of language. He knew six languages well, taught English, German, and Russian, spoke Yiddish to his siblings, and reached correspondence level in Italian and French. I was already sick when he came to us. He considered him a fellow citizen and began teaching English for free, even though they lived quite poorly. They miraculously escaped deportation and being shoots into the Danube. His greatest grievance was that the Jews in the ghetto stole his cane. He tried to see everything from the humorous side.

 

 

FERI BÁCSI / UNCLE FERI 1993

A nyolcvanas évek elején egészsége nagyon megromlott, sokat volt kórházban. István meglátogatta néhányszor, aminek nagyon örült. 1976-ban készült rajzom szolgált ’93-ban festett képem alapjául. Akkorra már Klein Ferenc egy kényelmes felhőről szemlélte földi világunk.

In the early eighties, his health deteriorated greatly, and he was in hospital a lot. István visited him a few times, which he was very happy about. My drawing from 1976 served as the basis for my painting from 1993. By then, Ferenc Klein was observing our earthly world from a comfortable cloud.

 

 

 

MÉLYSÉG (pasztell kép) / DEPTH (pastel image)1975

Ezt a pasztellt egy hajógyári élményből kiindulva készítettem. Többször előfordult, hogy szűk nyíláson kellett leadni, vagy felvenni a mosóvödröt. Ilyenkor fokozottan kellett figyelni egymásra.

I created this pastel based on an experience in a shipyard. There were several times when we had to drop off or pick up the washing bucket through a narrow opening. In such cases, we had to pay extra attention to each other.

 

 

MÉLYSÉG (olaj, farost) / DEPTH (oil, woodfibre) 1976

Amikor Oroszlányban lemehettünk a tárnába, fantasztikus élményben volt részünk. A járat támfái hasábformára voltak megmunkálva. Az egyik akác támfa élén megmaradt a háncs. Ott, a sötét mélységben kihajtott egy kicsiny ágacska, bizonyítva a fa életerejét. Ezt a két élményt olvasztottam össze a "Mélység" című olajképemen.

When we were able to go down into the mine in Oroszlány, we had a fantastic experience. The supports of the passage were worked into a block shape. The bark remained on the edge of one of the supports. There, in the dark depths, a small branch sprouted, proving the vitality of the acacia tree. I merged these two experiences in my oil painting of title "Depth".

 

 

 

HAZATÉRÉS (olaj, farost) / HOMECOMING (oil, woodfibre) 1976

Egy erdélyi történet inspirálta a "Hazatérés" című festményem. Amikor télen hazahajtják a lovakat, sokszor farkasok támadnak rájuk. Azért, hogy a többség sértetlenül megmeneküljön, egy lovat kicsapnak a ménesből, hogy arra vadásszanak az éhes farkasok. Nagy ritkán ez a ló olyan gyors és kitartó, hogy sikerül a hazatérés. Egy ilyen lóról szól a képem.

A Transylvanian story inspired my painting "Homecoming". When horses are driven home in winter, wolves often attack them. In order for the majority to escape unharmed, one horse is taken out of the stud farm to be hunted by hungry wolves. Very rarely is this horse so fast and persistent that it manages to return home. My painting is about such a horse.

 

 

AZ ÚT PÁLYÁZAT A BÉKE SZÍNEIMŰCSARNOK ABSZTRAKTOKREÁL-SZÜRREÁLVIRÁGOKÖLELÉSSZELLEMIDÉZÉSMÁSOLATOKTANULMÁNYOKPASZTELL KÉPEK HAJÓGYÁR-BÁNYA-KÍSÉRLETEK "EMBERMESÉK" MŰHELYTITKOK MÚLTBAMERÜLÉS ÁTHATÁSOK VÁSÁRLÁSI LEHETŐSÉG KAPCSOLAT